Tiszai Szilvia emlékére

1958-2025 

Vannak szavak, amiket ismerünk, használunk, de a legmélyebb jelentésüket nagyon nehezen fogjuk föl. Ilyen az, amikor azt halljuk, valaki nincs többé.

Szilvi nincs többé. 

Látom Szilvi fotóit, ahol belenéz  a kamerába, ... és egyszer csak nincs ott, csupán a képen. És végérvényesen megértem, hogy a halál nem átmeneti állapot. Az élet az.

Egy ideje invitálásunk ellenére is csak ritkán jött közénk. Talán magába zárta örömeit, kétségeit, belőlük keveset adott át nekünk. Bár a verseny -kártyákat novemberben még segített osztani, de sem akkor, sem később, önfeledt játékra már nem vállalkozott.

A Szilvinek írt utolsó üzenetem így végződik: "Visszavárunk, Szilvi!"

De nem jött. 

Már nem jöhetett. 

Fájdalmasan korán, röviddel a 67. születésnapja előtt, elsietett valahova, abba  a létbe vagy nem létbe - ki tudja?- amiről nincsenek ismereteink.

Szilvi nem segít többé tarokklapokat osztani, azokat a sötéteket pedig, amit az élet neki szánt, megadással fogadta. 

Elfogytak a szavaink. 

A hiány marad. 

Nyugodj békében, Szilvi! Isten veled!

Emlékedet méltóképpen megőrizzük.

Írta: Balogh Teréz